Négyesy László

|halál helye = Budapest |nemzetiség = magyar |szülei = |feleség = |férj = |gyerekek=

|írói álnév = |műfaj = |irányzat = |periódus = |első mű = |fő mű = Magyar verstan
A magyar költészet eredete
Ritmus és verstechnika
Kazinczy pályája |kiadó = |díjak = Corvin-koszorú (1930) |behatás = |kihatás = |weboldal = |aláírás = |megjegyzés = Fő kutatási területe a klasszikus magyar irodalom múltja volt. }}

Négyesy László (Szentes, 1861. március 6. – Budapest, Józsefváros, 1933. január 7.) irodalomtörténész, esztéta, stiliszta, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd tiszteleti tagja. Fő kutatási területe a romantika előtti, újkori klasszikus magyar líra alakulásának verstani és esztétikai vizsgálata volt, e korszak több költőjének életművét dolgozta fel és rendezte sajtó alá. Két évtizeden keresztül, 1911-től 1932-ig volt előbb a magyar irodalomtörténet, majd az esztétika tanszékvezető tanára a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Itt tartotta az irodalomtörténet-írásunkban legendássá vált, több 20. századi lírikus – Juhász Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád és mások – költői indulását ösztönző Négyesy-szemináriumokat. Információk a Wikipedia alapján