Aquinói Szent Tamás

| halál helye = Fossanova kolostor (Priverno) | szülei = Landolfo d'Aquino |alsablon= }}

Aquinói Tamás (, ), vagy katolikus nevén Aquinói Szent Tamás (Roccasecca, 1225. január 28. – Fossanova kolostor, (Priverno), 1274. március 7.) latin nyelven író középkori olasz Domonkos-rendi szerzetes és pap, befolyásos filozófus, teológus. Albertus Magnus leghíresebb tanítványa, a középkor filozófiájára gyakorolt hatástörténete alapján a skolasztika egyik fő képviselője. Befolyása a mai napig érezteti hatását a neotomizmusban és a neoskolasztikában .

Gyakran az ókorból, különösen Arisztotelésztől merített ihletet, de valami egészen újat épített. Megpróbálta összhangba hozni az arisztotelészi filozófiát a kereszténység elveivel. A ''„középkori korszak legbefolyásosabb gondolkodója”''ként és ''„a középkori filozófus-teológusok legnagyobbja”''ként jellemzik. Filozófiáját, tanrendszerét és a követői által véghezvitt fejlesztéseket tomizmusként ismerik.

A római katolikus egyház egyik legjelentősebb egyházdoktora, akit ''„erényei, gondolkodásának magasztossága és élete tisztasága miatt” »Angyali Doktor«'' () néven is neveznek. II. János Pál pápa a ''Doctor Humanitatis ("Az emberiség doktora"'') néven nevezte őt. A római katolikus egyház szentként tiszteli. Információk a Wikipedia alapján