Albertus Magnus

Albertus Magnus, másképp Kölni Albert vagy egyházi nevén Nagy Szent Albert, (''születési neve: Albrecht Bollstädt'') (Lauingen, 1193 körül – Köln, 1280. november 15.) latin nyelven író német filozófus, teológus, püspök, polihisztor, egyháztanító, a középkor egyik legegyetemesebb gondolkodója. Élete alkonyán a ''Magnus'' (''= Nagy'') jelzőt csatolták a nevéhez. Századának legtermékenyebb írója volt és korának egyetlen tudósa, akit ''„Nagy”''-nak neveztek. Egyesek a középkor legnagyobb német filozófusaként és teológusaként hivatkoznak rá. Tanítványai közül a leghíresebb Aquinói Tamás.

Nagy műveltségű emberként hatalmas tudományos életművet hagyott maga után, különösen a természettudományok terén. A keresztény hit és az ókori tudomány összeegyeztetésének útjait egyengette azzal, hogy Arisztotelész műveit megismertette a nyugat-európai tudományos élet köreiben, s kiegészítette az arab és zsidó magyarázók fordításaival is. Vele kezdődik nyugaton a komoly természettudományos érdeklődés, melyet addig a teológia teljesen kiszorított. Bölcseleti művei nagyrészt az arisztotelészi iratok bőséges kommentárjai. Információk a Wikipedia alapján