Szabolcsi Miklós

|felsőoktatási munkahely1 = Kossuth Lajos Tudományegyetem |felsőoktatási beosztás1 = 1962–1964 |felsőoktatási munkahely2 = Sorbonne |felsőoktatási beosztás2 = 1965–1966 |felsőoktatási munkahely3 = Eötvös Loránd Tudományegyetem |felsőoktatási beosztás3 = 1964–1994 |tudományos publikációk száma = 487 (2017. június 30.) |akadémiai tagság = Magyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1976) }} }}

Szabolcsi Miklós (Budapest, 1921. március 3. – Budapest, 2000. szeptember 2.) állami díjas magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja

A szocializmus idejének nagy irodalomtörténész-triumvirátusából (Király István, Pándi Pál és Szabolcsi Miklós) ő volt az, aki József Attila-kutatóként tevékenykedett.  Részt vett József Attila művei kritikai kiadásának előkészítésé­ben, kiadta a rá vonat­kozó emlékezéseket, majd kutatásainak összegzéseképpen – négy kötetben – megrajzolta a költő élet- és pá­lyaívét. Szabolcsi Miklós munkája a József Attila-kutatásban máig megkerülhetetlen. Minden további vizsgálódás alapja, kiindulópontja. A szocialista korszak elvárásainak megfelelően bizonyos ideológiai futamok óhatatlanul fel-felbukkannak írásaiban, ám ha ezektől eltekintünk, elemzései és filológiai leírásai mai szemmel is helytállóak.

József Attila mellett kutatási területe volt a magyar és az európai avantgárd is. Máig világszerte idézett kutatásait később kiterjesztette a neoavantgárdnak nevezett jelenségcsoportra is. Információk a Wikipedia alapján