Rábold Gusztáv

Rábold Gusztáv (Szombathely, 1873. június 4. – Debrecen, 1949. június 21.) klasszika-filológus, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziuma tudós tanára, a legjelentősebb magyar Kálvin-fordító.

Középiskolai tanulmányait a szombathelyi Premontrei Gimnáziumban végezte. 1896-ban felvételt nyert a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Bölcsészeti Karára. Ugyanezen év novemberében mint csorna-premontrei kanonokot áldozópappá szentelték Budapesten az angol kisasszonyok templomában.

1900-ban, diplomája kézhezvétele után, a Hajdúböszörményi Református Főgimnáziumban elnyert tanári állást elfogadva, írásban jelentette be a premontrei rendből történő azonnali távozását, valamint a Keszthelyi Főgimnáziumban tanári állásának felmondását. Még szintén ez évben áttért a református vallásra.

1901-ben lelkipásztori hivatalra is alkalmasnak találták. 1901 júliusában már mint református főgimnáziumi tanár megnősült. Felesége Sperl Ludmilla (szül. Pécs, 1875). Fiaik: Rábold Elek (1903-1980) jogász és Rábold Gábor (1911-1998) református főgimnáziumi tanár, a Magyar Cserkészszövetség IX. (tiszántúli) kerületének vezetőtisztje.

Hajdúböszörményben napilapszerkesztő, majd főszerkesztő.

1913-ban megválasztották a Debreceni Református Dóczi Leánynevelő Intézet klasszika-filológia tanszékére, a latin és görög nyelvek oktatására.

1935-ig, nyugdíjazásáig rendes, majd ezt követően óraadó tanárként dolgozott az intézményben.

Szabadelvű politikusként a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőjelöltje 1939-ben. Információk a Wikipedia alapján