Gerő Ernő

Gerő Ernő (születési nevén ''Singer Ernő'', az illegalitásban használt nevén ''Szeges Ernő'') (Terbegec, Hont vármegye 1898. július 8. – Budapest, 1980. március 12.) magyar kommunista politikus; a Rákosi Mátyás nevével jelzett érában a kommunista párthierarchia második embere. Kulcsszerepet kapott a kormányzásban, a gazdasági ügyekkel kapcsolatos döntésekben. Több minisztérium élére is kinevezték. Kereskedelem- és közlekedésügyi (1945), közlekedésügyi (1945–49), pénzügy- (1948–49), állam- (1949–52), belügyminiszter (1953–54), miniszterelnök-helyettes (1952–56). 1949–52-ben pedig a minisztériumok munkáját átfogó és felügyelő Népgazdasági Tanács elnökének posztját töltötte be.

1950 novemberében Rákosi Mátyással és Farkas Mihállyal létrehozták azt a titkos csúcsbizottságot („trojka”), amely 1953-ig teljhatalommal irányította az országot. 1954–56-ban a Központi Vezetőség Gazdaságpolitikai Bizottságának elnökeként irányította a Nagy Imre által bevezetett reformok felszámolását célzó politikai akciókat. Rákosi Mátyás leváltása után, 1956 júliusától 1956. október 25-ig az állampárt: a Magyar Dolgozók Pártja első titkára, s mint ilyen Magyarország elsőszámú vezetője volt.

Szovjet állampolgársággal is rendelkezett, sőt a szovjet állambiztonsági szervezet: az NKVD tisztjeként is szolgált. Információk a Wikipedia alapján